A ma pszichológiája és annak fő trendjei gyakran hangsúlyozzák az EQ (érzelmi intelligencia) keretébe tartozó
készségek
fejlesztését és erősítését. Ezt a szakma az önismeret gyarapításán keresztül kezdi el. Azonban rendkívül fontos,
hogy a magunkról
újonnan megszerzett (ön)ismerettel mihez is kezdünk, hiszen választhatunk.
Tartást és valós (kongruens) visszaigazolást
adhat számunkra (pl.: önbecsülés-önértékelés, önállóság, döntésképesség, kitartás, önkontroll dimenziókban) azok
a gyakorlatok (próbálkozások), amikor képesek vagyunk önmagunkról megfeledkezni (kicsit kijózanodni magunkból)
apró szeretetteljes lemondásokon, bensőséges imádságon és tetteken keresztül.
Többek között így is képesek vagyunk egészségesen fejleszteni önmagunkat, hogy fegyelmezettebbek (edzettebbek)
lehessünk. A Szentírás egy helyen így fogalmaz: "...a szorongatás türelmet eredményez, a türelem kipróbáltságot,
a kipróbáltság reményt, a remény pedig nem engedi hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe
a nekünk adott Szentlélek által." (Pál: Római I. 5:3-6) Persze számos további utalást is találunk a
Bibliában arra vonatkozólag, hogy a spirituális és testi fegyelem gyakorlása, miképpen képes élesíteni látásunkat és megnyitni szívünket.
Pl.: ha kényelemben élünk, könnyen elfelejtkezhetünk arról, hogy milyen azoknak a sorsa, akik kénytelenek nélkülözni. Nem feltétlenül azért mert kemény szívűek lennénk, hanem mert adott esetben a jólét illúziója nem teremt lehetőséget a valósággal való meghitt és belsőséges találkozásra.
A keresztény embernek azonban küldetése van. Sejti, hogy nem véletlen az, hogy pont oda és akkor kellett megszületnie, ahová megérkezett.
Ha ez így van, akkor feladata is van, kinek-kinek nagyon egyedi, hiszen mindannyian egyediek vagyunk, csak ezt nem tudjuk/merjük sokszor elfogadni, vagy nem ritkán torz tükrökön keresztül érzékeljük az egyediségünket.
További gondolatok: