Nemzetközi, és hazai kutatások is egy-behangzóan állítják, hogy bizony a boldogtalanság érzete mögött - amellyel
sokan a keresztény közösségekben is küszködünk olyan egyszerű rossz szokások és beidegződések húzódhatnak meg,
mint a szabadidős tevékenységként végzett rendszeres tévénézés. E vonatkozásban megosztanék néhány kutatási
eredményt lélek-ébresztő gyanánt, egy néhány évvel ezelőtti, Pál Ferenc által ismertetett kutatásból.
Érdemes onnan elindulnunk, hogy még 2008-ban végzett felmérésben a hazai lakosság több mint a fele vallotta magát
boldogtalannak. Ez a szomorú adat, az elhangzottak szerint hazánkat rangsorban Európa harmadik legboldogtalanabb országává
avanzsálja. Ennek okai összetettek, részben szociális, kulturális és részben pszichológiai tényezőkre vezethető le.
Ez utóbbihoz kapcsolódik az a kutatási eredmény, amely szerint hazánkban a lakosság megközelítőleg 52%-a elsődleges
szabadidős tevékenységként a tévét néz - saját bevallása szerint, de a magyar társadalom 64%-a érzi úgy, hogy 'sokat'
ül a tévé előtt. Hogy mi következik ebből? Nos, ha összehasonlítjuk a tévét nézők minőségi mutatóit azokéval, akik valami
mással töltik a szabadidejüket, akkor megdöbbentő összefüggéseket kapunk. (Viszonyítási pontként az USA-ban naponta ~3-7
órát töltenek átlagosan az emberek tévékészülékek előtt korosztálytól függően - egy 2009-es Nielsen jelentés számadatai
alapján.) Visszatérve a magyar adatokhoz, az egyszerűség és tényszerűség kedvéért hat pontba sűrítve mutatnám be az
eredményeket. Azokra tehát, akik rendszeresen szabadidős tevékenységként tévéznek jellemző, hogy:
(1.) Anyagiasabbak, mint a nem tévénézők - feltételezhetően a reklámok és műsorok hatására, melyek látványa újabb és
újabb szükségeteket és vágyakat generálnak. Ennek vélhető eredménye az, hogy a tévénézők folyamatosan megélik, hogy az
életükben ez vagy az nincs meg, pedig lehetne - lásd reklámok sugallata: "ez jár neked, ezt megérdemled"…stb.
(2.) Elégedetlenek saját anyagi helyzetük-kel.
(3.) Megállapítható, hogy a tévé-nézés károsan hat a nézők szociális kapcsolatokra. Gondoljunk bele, hogy a tévénézés
egy passzív időt-emésztő tevékenység. A beszélgetések száma még az együtt tévézők között is sokszor alacsony, és nem
igazán tekinthető minőségi beszélgetésnek sem.
(4.) Tévénézők sokkal fenyegetőbbnek látják a világot, mint azok, akik nem néznek tévét.
(5.) Tévénézők kevésbé bíznak (bizalmatlanabbak) a világgal szemben. Sokakban megjelenik az a fantázia, hogy az élet tele
van szenvedéssel, tragédiával, ami ellen semmit sem tehet az illető. Tehát kialakul és felerősödik a tévénézőben, hogy
"bármi, bármikor, bárkivel megtörténhet," azaz jobb félni a környezettől még ha személyes tapasztalataik ezt nem igazolják
vissza eleinte. Azért jegyezném meg, hogy 'csak' eleinte, mert az önigazolás egy sajátos belső emberi késztetésünk! De
haladjunk tovább!
(6.) A tévénézők jellemzően szorongóbbak a nem tévéző társaiknál. Mivel a tévénézés kifejezetten passzív tevékenység, azaz
nem jelent kihívást ezért az életörömöt sem képes fokozni állapítják meg a kutatók. De akkor vajon miért néz olyan sok
ember tévét, tehetnénk fel a kérdést?
A válasz megdöbbentően fájó, mert a tévénézés pillanatnyi érzelmi kielégülést okoz. A pillanatnyi öröm-érzetért a
magyar társadalom 52 százaléka hajlandó lemondani a teljesebb megelégedettségről és boldogság magasabb fokának megéléséről.
Az minőségi életörömöt rendszerint olyan élményekből nyerjük, ahol mi magunk aktivizálva vagyunk. A vizsgálatok
egybehangzóan mutatnak arra, hogy ott ahol a tévénézés központi kikapcsolódási-tevékenység, ott az anyagiasság és a
boldogtalanság bizony kapcsolatba hozható egymással, ahogyan a tévénézés és a boldogtalanság között is egyértelmű
kapcsolat mutatható ki! Ezzel párhuzamosan, pedig érdemes szót szólni a tévénézés mellett az internet élvezet-közvetítő
használatról, ami táblaképek és az okos telefonok terjedésével, ennek eredményeképpen globálisan növekszik
(pl.: videó-letöltésre, internetes tv nézésre, közösségi böngészésre és játékokra) fordított idő mennyisége.
Persze az elhangzott adatok tükrében, mindannyiunknak egyénileg kell megtalálnunk a helyes egyensúlyt, mert bizony
sokszor a kifogásokat keresgéljük, a távirányító kikapcsoló gombja helyett. Szükség van arra, hogy méregtelenítésük
magunkat a túlzó anyagias gondolkodástól és elégedetlenségtől. Látnunk kell, hogy sok keserűségnek, mi magunk vagyunk
az okozói akaratlanul is. Ebből kifolyólag a dolgokba történő beletörődés helyett válasszuk, a mindennapjaink és
szabadidőnk tudatosabb formálását, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Mint az legtöbb helyzetében kérjünk itt
bátran erőt, és jókedvet a tévénézést helyettesítő időtöltéshez Jézustól, hogy segítsen visszatalálni társas kapcsolataikba,
hiszen az Ő megszentelő kegyelme, különösen át tud segíteni a kezdeti nehézségeken egy-egy rossz szokás felszámolásánál.