A keresztény hit és a pszichológia kapcsolata

A két fogalom kapcsolata az emberi lélekben gyökerezik, hiszen a hit - a lélek válasza Isten hívására, míg a pszichológia régies nevén lélektan a komplex emberi belsőnk megismerésére szentelt tudományterület. A kettő tehát szorosan összefonódik, az anyagi világ természetében. A teremtett világ (mint a keresztény ember kiindulópontja) számos vonatkozásában felfoghatatlanul összetett, talán nem véletlenül képtelenek vagyunk ennek a teljességét megérteni, - ahogy Szent Pál fogalmaz: "ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre. Most csak töredékes a tudásom...(Kor.1. 13.) - ennél fogva jelenleg csak részigazságokat birtokolhatunk. Az emberi psziché rejtett tartalmai (lásd tudattalan tartalmak) valamint a tudatos és ösztönös cselekedeteink sokszínűsége olyan szin kavalkád amelyben a hétköznapi ember könnyen elveszik.

Másfelől megközelítve, Varga Zsuzsa (ELTE) (Link a forráshoz): gondolatait idézve "a tudattalan legegyszerűbb, freudi meghatározása szerint olyan lelki tartalmakat jelöl, amelyhez nincs hozzáférése a tudatnak. Ennek a szférának a létezése évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget – foglalkozik vele filozófia, pszichológia és implicit módon a vallás is. S noha régóta feszegetjük a kérdést, miszerint meddig is terjed a fejünkben lévő dolgok határa, a fentebbi meghatározás születésekor rendkívül széles körű döbbenetet váltott ki. Sigmund Freud volt az, aki a századfordulón a pszichoanalízis kidolgozásával áthatotta a kor társadalmát, és evvel megvitatás tárgyává tette a tudattalan kérdéskörét. Ma már többszörösen bizonyított a tudattalan létjogosultsága, azonban a szélesebb rétegekben sokan még most is sokan ódzkodnak magukévá tenni ezt a misztikusnak tűnő eszmerendszert. Pedig kultúránkban is mélyen gyökeredzik a tudattalan, hiszen rendkívül sok vallásban nagy szerepet játszik tartalmainak feldolgozása. Az, hogy pontosan mi az, amit vallásnak tekintünk, igencsak eltérhet a különböző szerzőknél. A legmegengedőbben Erich Fromm fogalmaz: ezek szerint vallásnak tekinthető bármely közösség által elismert eszme- és cselekvési rendszer, amely az individuum számára tájékozódási keretet, valamint odaadásának tárgyat biztosít."

A keresztény ember azonban sejti, hogy nem mindegy, hogy "miben hisz," ahogy az sem, hogy a hit embertől vagy Istentől ered. Persze ez így nem igazán helytálló, mivel a hívő keresztény számára elsődlegesen nem az a kérdés hogy miben, hanem hogy kiben hisz az ember. Az sem közömbös a számára, hogy mi a hit célja, azaz mire vezeti őt a hite. A mai világ szélsőségessége és információ bősége sokszor zavaró és gyakran szándékosan félrevezető is, ebben eligazodni az ember gyakorlatilag akkor képes, ha a kapcsolata Istennel rendezett, és hagyja, hogy a káoszból a lelkiismeretén keresztül maga Krisztus vezesse őt.

Tudomány és a hit a lélekgyógyászatban

A pasztorálpszichológiáról PPT-ben
Bolberitz Pál izgalmas értekezése a vallás és erkölcs viszonyáról