Tudomány és hit együttjárása a lélekgyógyászatban

Gyakorló mentálhigiénés szaktanácsadóként magam is tapasztalom a tudományosan megalapozott pszichológiai módszerek eredményességének határait, egyes esetekben a tudomány tehetetlenségét. Ugyanakkor számos esetről hallottam már, ahol pusztán a hit gyógyító erejéből, a hit segítségével, pl.: gyógyító imákon keresztül komoly testi és lelki betegségekből gyógyultak meg embertársaink. Sokunkat foglalkoztathatja az a kérdés, hogy vajon van-e ellentét a tudományosan bizonyítható és tudományosan (még) megmagyarázhatatlan gyógyulások között? Vagy csak egyszerűen ketté kell választanunk a hitélet nyomán történő csodálatos gyógyulásokat és a tudományt, mely az esetek többségében reprodukálni szeretné az elvárt eredményt (pl.: valaki influenzás vegyen be ilyen és ilyen gyógyszert, pihenjen és a gyógyulás napokon belül bekövetkezik - ami az esetek jelenetős részében így is történik.)

A Szentírás újszövetségi részében olvashatjuk, hogy Jézus és apostolai rendszeresen végeztek gyógyító szolgálatot, ahol a betegek olykor legelőször a 'lélek leprájától' szabadultak meg, fizikai gyógyulásukat megelőzően. Azt is tudjuk, hogy az elmúlt évszázadokban vagy akár a XX. században is egyes szentéletű szerzeteseknek is volt Isten adta gyógyító képességük, nem is említve például a Mária kegyhelyeken végbemenő gyógyulásokat, melyekről sokan tesznek tanúságot. Vajon miként lehetségesek ezek a gyógyulások és kinek adatik meg hogy felépüljön, tehetnénk fel a kérdést, mert az egyértelműnek látszik, hogy nem mindenki gyógyul fel betegségéből a hívő testvéreink közül sem. Mennyivel egyszerűbb és gyorsabb kezelési mód lenne akár egy lelki eredetű traumából Jézus gyógyító erejéhez fohászkodni és így felgyógyulni, mint heti-havi rendszerességgel kezelőorvoshoz vagy pszichológushoz járni hosszabb ideig, lásd például szenvedélybetegségeket, a depressziót vagy más mentális zavar esetét.

A két ösvény (a tudományos és keresztény hit szerinti) ösvény mintha párhuzamosan futna egymás mellett. Vajon lehet-e ötvözni a két szemléletet? Van-e kapcsolódási pont a két gyógymód között? A látszólagos ellentmondások ellenére a két gyógymód véleményem szerint bizony jól megfér egymás mellett, mert akár az egyiket akár a másikat szemléljük a célját tekintve a kettő azonos. A hit alapú gyógyulás nem mindenki számára adatik meg vagy elfogadható, ezért a hagyományos tudományos iskolák által kínált terápiás módszerek tűnhetnek számukra természetesebbnek, melyben persze az Isteni gondviselés (kegyelem) minden bizonnyal ugyanúgy jelen van, láthatatlanul a háttérben működve. Hitünkben Jézus megváltói szeretete és elköteleződése mindannyiunk megmentése mellett legyen az hívő keresztény vagy hitetlen, kitapintható. (Lk 5.31-33) "Nem az egészségeseseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket bűnbánatra." Keresztény terapeutaként azt tapasztalom, hogy bizony a gondviselés segítő keze már egy-egy probléma feltárásnál, a helyes kérdések megfogalmazásánál is érzékelhető és nem utolsó sorban a szerető együttműködést segítő légkör megteremtésénél már jelen van, mely alapvető kelléke az őszinte önvizsgálatnak. Azon esetekben ahol mind a páciens és a szaktanácsadó is hívő, a terápiás munka külön kegyelmi ajándékként is felfogható.