Témakörök

Krisztus húsvéti üzenete mindannyiunk számára ugyan úgy szól - "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen." (Lk 9, 23) - de e szavak értelme az emberi sorsok különbözősége miatt egyéniségünk és képességeink tükrében kel igazán csak életre. Az élettörténeteink különbözőek, ezzel együtt felfogásunk és világlátásunk is egyedi, annak ellenére, hogy bizonyos kérdésekben sokszor egyetértünk másokkal, vagy éppen van közös véleményünk.

A tagadd meg magad, azaz az "önmegtagadás" a feltámadás fényében inkább meghívásként értelmezhető egy jobb, teljesebb élet megélésére, amely sokkal inkább világít rá hibáink és hiányosságaink levetkőzésére, azaz a bűneinknek történő meghallásra. De miként követhetjük Jézust? Nos, többek között, ha sikerül Őt bevonni a mindennapi döntéseinkbe és választásainkba, már jó irányba tettünk lépéseket. Ne szégyenlősködjünk, ne aggályoskodjunk, inkább ismerjük be azt a tényt, hogy 'bármilyen döntést is hozok egy adott kérdésben az emberi lesz, amely nem mentes esetlegesen a hibás következtetésektől, gőgtől, sértettségtől, haragtól, személyes vágyaktól - egyszóval gyarlóságaimtól'. Már pedig ha ez így van ebből kiút csak Krisztuson keresztül vezethet, aki valóságos emberként közöttünk járt és megtapasztalta az emberi lét sötétségét (leszámítva a bűnt) átérezte az emberi lélek megosztottságát, magányosságát és az érzelmek intenzitását, mely olykor bizony képes magával sodorni minket és kiszolgáltatottan csapdos bennünket ide-oda. Ez pedig önmagában rossz döntések meghozatalára indíthat bennünket. Személyes Isten tapasztalásom egyik megrendítő pillanata volt, amikor egyik éjszaka gondjaimon való sóhajtozásom közepette, megéreztem egy pillanatra, hogy Jézus érzi a gondjaim súlyát. Nemhogy átérzi azokat, de velem együtt megéli a gondok okozta fájdalmaimat is. Talán nem egyedi az esetem, mellyel arra kívánok rávilágítani, hogy merjünk hinni Krisztus ígéretében: "veletek maradok minden nap, a világ végezetéig." (Mt.28.20) Isten, aki nem tesz felelőtlen ígéreteket, - hiszen Ő maga a szeretet - jelen van a mindennapokban. Látja és érti konfliktusainkat. Szeretetével - még ha ezt nem is érezzük vagy érzékeljük, a szükséges pillanatban átölel minket. Ezért bátran kérhetjük/kérjük a Szentlelket, hogy legyen iránytűnk a dolgos hétköznapokban is. Bátran indítsuk napunkat hálaadással és a Szentlélek meginvitálásával, hogy vezessen minket az aznapi feladatainkban.

Fedezzük fel Isten parancsolataiban és a Szentírás napi olvasásban azt az üdvözítő tényt, hogy azokat azért adta számunkra, hogy el ne vesszünk, hiszen körülvesz bennünket ennek a világnak a kísértő szelleme. Lássuk meg bennük az iránymutatást, hiszen nem csak a vasárnapi szentmisén várja Isten, hogy megszentelődjünk, hanem a mindennapokban is. Odafordulásunkban segíthet, ha Szent Pál szeretet himnuszát idézzük gyakrabban emlékezetünkbe, melyben Isten is felfedi önmagát: "A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha." (1Kor. 13,4-7) Mivel Isten szándéka, hogy üdvözítsen minket, ne vonakodjunk. Ne akarjuk értelmünkön és erőnkön felül gőgösen mi magunk megoldani gondjainkat az isteni fény bevonása nélkül - mert ha így teszünk, kizárólag emberi megoldásokra juthatunk. Engedjük meg Krisztusnak, hogy segítsen minket a helyes út választásában a lelkiismeretünkön keresztül vezetve.